Tőzsdei kereskedelem egy belterjes kommunista gazdaságban


Hozzáadva: 2019. December 05. Megtekintve: 349

A 2001-es év elejétől a világpiaci részvények árának zuhanása mellett Kínában különös buborékgazdaságra jellemző tünetek jelentkeztek.

Kínában ekkor 3 fő részvénypiac volt jelen. Egy Shanghaiban egy Shenzhenben és egy Hong Kongban. A shanghai-i és a shenzhen-i részvénypiacokon két csoportra oszlottak a részvények. Voltak olyan részvények (A típus), amelyeket csak és kizárólag kínai polgárok vásárolták helyi pénzért (renminbi, 人民幣) cserébe. Ezek mellett voltak olyan részvények (B típus), amelyeket külföldiek vásároltak valutáért cserébe. A dolog keszekuszaságát mutatja, hogy a B részvényeket Shanghaiban amerikai dollár alapon számolták, de Shenzhenben viszont hongkongi dollár alapon, illetve voltak olyan kínai cégek, amelyek közvetlenül listázódtak a hongkongi tőzsdén is. Tovább bonyolítják a dolgot a Piros Chip-nek nevezett vállalatok (angolul Red Chip), amelyek ugyan Kínában működnek, de nemzetközileg vannak bejegyezve és a hongkongi tőzsde szabályait követve adják le jelentéseiket és ők jelentik a hidakat a külföldi befektetések és a kínai gazdaság között.

A B típusú tőzsdék egy idő után elnéptelenedtek, mert a külföldiek megelégelték a működés átláthatatlanságát, illetve a különböző belsős ügyletekből (insider trading) fakadó botrányokat és ez a B részvények jelentős árcsökkenését okozta.

Ezzel szemben az A típusú tőzsdék, amely a törzsgyökeres kínaiaknak volt fenntartva, a kínai gazdaság felnyitása után rulettkerék-szerű öntörvényű árfolyam ingadozást mutattak. Ezekre még az egész világra kiható NASDAQ index esés sem tudott nagy hatást kifejteni és még az azt követő időszakokban is viszonylag önálló, magas szintű árakon kereskedtek az A tőzsdén.

Ezek eredményeként született meg az a faramuci helyzet, melyben ugyan annak a vállalatnak a részvényét két különböző áron lehetett megvásárolni, attól függően, hogy a B vagy az A tőzsdén történt a tranzakció. Például volt, hogy az egyik piacon egy Sony részvény 10.000 helyi pénzbe került, a másikon meg csak 5000-be.

Továbbcsavarták a helyzetet a kínaiak

2001 februárjában a kínai kommunista párt váratlanul bejelentette, hogy ugyanazon év június elsejétől megnyitja a B tőzsdéket is a kínai polgárok számára. Természetesen ennek eredénye egy hatalamas mérető arbitrázs kereskedés (angolul arbitrage trading) megindulása lett. Magyarul a B tőzsdések elkezdték eladni a nagyértékű papírjaikat, hogy annak érdekében, hogy azokat alacsony áron vissza tudják venni az A piacon. Ezt a taiwaniak és a hongkongiak már látták előre és hatalmas mennyiségű kínai pénzt kezdtek átcsoportosítani azért, hogy felvásárolják a B piacon lévő részvényeket, még lehetőleg alacsony áron. Ennek az lett az eredménye, hogy februártól júniusig, alig négy hónap alatt a shanghai index 2.5-szeresére emelkedett.

Nyár után

A kínai rendelkezés után megindult a hatalmas mértékű arbitrázs ügylet a shenzheni, illetve a shanghai-i B típusú tőzsdén, valamint a hongkongi piacon (Piros Chipek kereskedelme) is. Így a Hong Kongban listázott vállalatok részvényei jelentős növekedést mutattak. A hongkongi tőzsde, amelyen eredetileg csak spekulánsok voltak rettenetes sebességel indult felfelé és az egész város hangulatát felkorbácsolta. Szinte minden egyes műanyag asztalnál arról beszélgettek az emberek ebéd és cigarettázás közben, hogy melyik papírt lehet melyik piacon olcsón megvenni és melyik piacon lehet azt drágán továbbadni. A kínai tőzsdéken nem engedélyezett a shortolás (rövidre eladás) és emiatt nem tudnak megvalósulni valódi arbitrázs ügyletek. Ha felmegy a részvény ára eladják és pattog tovább a labda. A végén, valakinél elindul a másik irányba.

A problémák ez után következtek

A júniust követő időszakban napvilágot láttak olyan hírek, amelyek szerint a kínai bank (Bank Of China, 中國銀行) bankfiókjai törvénytelen módon folyósítottak pénzeket értékpapírok megvásárlására és egymás után következtek az olyan letartóztatott könyvelőirodai alkalmazottak, jegyzők akik tőzsdén listázott cégeknek segédkeztek meghamisított könyvelések előállításában. A tőzsdei mutatók csupán két hónap leforgás alatt a shanghai-i országon belüli A piac esetében a júniusi csúcsértékhez képest 30%-ot estek, a dollárban számított B piac esetében pedig 40%-os volt a shanghai-i esés.

A kínai tőzsdén való pénzkeresés módja

A szakértők szerint a kínai tőzsdén a belsős ügyletek (amelyek során nem publikus információkhoz jutnak az ügyfelek) teljesen elfogadottak. Ehhez a kommunista párt és a párthoz közel álló emberek kapcsolatait használják fel. A hasznos információk birtokában képet kapnak az adott cég belső helyzetéről és ezt kihasználva hatalmas mennyiségű részvényt vásárolnak alacsony áron, majd egy óvatlan pillanatban, némi emelkedés után visszaszórják őket a piacra. Ez az egyetlen pénzkereseti módszer. Viszonylag hatékony. A probléma csak annyi, hogy gyakran csak az ismerős elárulásával lehet pénzt keresni, hiszen akinél elindul a buli a másik irányba annak már garantál a bukás.

Kereskedelem papírfecnikkel

A kínai állami hivatal jelentése szerint a kínai cégek piaci kapitalizációja és az aktuális nettó eszközérték között hatalmas eltérés van. A tőzsdén listázott kínai cégek 40%-a negatív mérlegű és a 80%-uk a csőd szélén álló névvel rendelkező fiktív cég. Ezek értékpapírjának kereskedelme egyenértékű azzal, mintha valaki egy A4-es szakadt papírnak árat adna és azzal kereskednének.



Hozzászólások (0)


Érdekes bejegyzéseink

Partnereink írták

Scroll to Top