Mi köze a szuverenitásnak az adóparadicsomok létezéséhez?

A szuverenitás az egyik legtöbbet vitatott fogalom és mióta a politikatudomány tárgyalja nem létezik közös álláspont, amelyet minden nemzet elfogadna a “szuverenitás” jelentésével kapcsolatban.

A szuverenitás alapvetően önállóságot jelent. Amelyik nemzet szuverén az önállóan hoz döntéseket és más országok nem befolyásolhatják annak működését, nem szólhatnak bele a belső intézkedésekbe. A modern társadalmak a szuverenitás alapelvén épülnek fel. Ilyen értelemben nincs különbség a nagy népességű Kína, Egyesült Államok, Oroszország illetve a pár millió lakosú pici szigetországok között, ugyan úgy mint ahogyan nincs különbség egy munkanélküli hajléktalan és egy filmsztár között sem. Mind a kettő egy adott ország polgára, illetve bármely két ország is a világ országa, tehát nem létezhet szuverenitásbeli különbség sem köztük.

Abban az esetben ha például jogi szempontból egyszer csak különbséget kezdenénk tenni a gazdagok és a szegények között, az hatalmas kavarodásokat okozna a társadalomban. Hasonló a helyzet a szuverenitás kérdésével is és azért, hogy valamiféle egyensúly fentmaradhasson a világban a szuverenitás jogát nem kérdőjelezhetik meg egymás között az országok. Nincs az egyik országnak joga a másik ország szuverenitását megsérteni. Más szóval egy ország nem lehet hatással egy adott országban megszülető intézkedésekre.

Ezekből tehát ha egy ország úgy dönt, hogy adóparadicsomot hoz létre, ezzel munkát és jólétet szolgáltatva a polgárainak, egy másik országnak még akkor sincs joga beleavatkozni ebbe az intézkedésbe, ha az újonnan bevezetett adórendszer az ő kárát okozza.

Egy ország ha úgy dönt, hogy nem adóztatja meg a cégeket, a vagyontárgyakra nem vet ki adót azzal kedvező feltételeket teremt a vagyonosok számára, valamint becsábítja a külföldi cégeket, ezzel munkahelyeket teremtvén felledíti a helyi iparágakat tovább a turizmust is. Az alacsony adóztatás miatt kieső jövedelmeket személyi jövedelemadóból, regisztrációs díjakból és más formában kivetett díjakból is lehet pótolni. Írország például megtette ezt a lépést és ezzel a meglehetősen sok külföldi cég döntött úgy, hogy Dublinban hoz létre székhelyet, csökkentvén ezzel céges adóját.

Az olyan országok számára, amelyek nem rendelkeznek elég természeti erőforrással, ilyen például Szingapúr valamint Hong Kong az adóparadicsom rendszerének kialakítása egy racionális gazdasági döntés. Felmerül a kérdés természetesen, hogy ha viszont ez megtörténik, akkor a többi ország adóbevétele akár el is tűnhet.

Igen, ez így is van. Ha az adóparadicsomok hatékonyan működnek, akkor egy idő után a többi ország képtelen megadóztatni a vagyontárgyakat, vagy akár magát a tőkét is, hiszen ezek szépen fokozatosan eláramlanak az adóparadicsomokhoz. Ez egyetlen lehetőség, hogy a munkabérekre magas adót vetnek ki, hiszen ez még beszedhető. Így talán nem is meglepő, hogy a nem adóparadicsom országokban miért olyan magas a személyi jövedelemadó mértéke.

Mi a szomorú következmény?

A történet vége az, hogy a gazdagabbak, akik vagyonukat adóparadicsomokba tudják mozgatni még gazdagabbak lesznek, azok pedig, akik szegények és munkahelyen kényszerülnek dolgozni egyre több adó befizetésére lesznek kötelezve. Nyílik az olló a gazdagok és a szegények között. Ezért jogosan vádolhatják az adóparadicsomokat, hogy káros adórendszereket tartanak fent, viszont a szuverenitás elve miatt nem kötelezhetők arra, hogy változtassanak adózási szabályaikon. Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) folyamatosan dolgozik a helyzet javításán, azonban még nem sikerült egy olyan programot kidolgzni, amelynek segítségével hatékonyan tudnák szabályozni az adóparadicsomok működését. Ez a már említett szuverenitás megőrzése miatt van.

Mi az a Capital Flight?

Az angol nyelvű irodalomban “capital flight”-ként hivatkoznak arra a jelenségre, amikor jelentős mennyiségű tőke áramlik ki egy adott országból például vállalatok számára nem kedvező adóztatási rendszer bevezetése után, vagy amikor az adott ország valutája elértéktelenedik. A tőkét az országok úgy tudják határaikon belül tartani, ha például csökkentik a kivetett adókat. Amerikában volt időszak, amikor beterjeszették az örökösödési adó eltörlését, de voltak olyan politikusok is, akik kezdeményezték a céges adóztatás megszüntetését. Ha ez megtörténne Amerikából adóparadicsom válna és minden cég átköltözne oda, de ezzel még várnunk kell. Európában a személyi jövedelemadó csökkentése mellett inkább az általános forgalmi adó emelését választják a kormányok.

Paradoxon az egészben az, hogy az adóparadicsomok létezésükből eredően megsértik a szuverenitás elvét, hiszen az, hogy nem vetnek ki bizonyos adókat hatással van a többi ország adórendszerére.

Az adóparadicsomok és a bűncselekmények

Gyakran egy lapon emlegetik a terrorizmust és az adóparadicsomokat, bár az adóparadicsomok alapvetően nem azért vannak, hogy a bűnözők ott tárolhassák pénzüket. Főleg a Szeptember 11-i merényletek után az adóparadicsomok közreműködnek az FBI-al is, tehát elviekben bűncselekményből származó bevételek parkoltatására az adóparadicsomok sem megfelelőek. De akkor mi a helyzet az adócsalásból származó bevételekből?

Egy jólnevelt adóparadicsomban nem létezik személyi jövedelemadó, cégadó, örökösödési adó és vagyontárgyakra kivetett adó sem. Ebből következik, hogy egy adóparadicsom számára az adócsalás fogalma nem létezik. Vagyis maga az adócsalás fogalom egy bizonyos ország jogrendszerében van értelmezve. Ha tehát valaki a saját országában nem fizetett adót, majd az abból megmaradt pénzt egy adóparadicsomban helyezi el az az adóparadicsom törvényeivel teljesen kiegyező magatartás.



Scroll to Top