Az emberélet ára Japánban


Hozzáadva: 2019-11-25 Megtekintve: 133

90-es évek elejétől fogva Tokióban nagyjából 200 kínai származású maffia tag tevékenykedett. Ők három nagy csoportra oszlottak, főként származásuk alapján. Voltak köztük, akik Sanghajból, Pekingből illetve Fujian tartományból érkeztek. A kínai alvilágban nagyon fontos a közös származás. A tagok általában nem bíznak meg más városból származó kínaiakban. A pekingiek általában lenézik a sanghajiakat, a shanghajiak pedig lenézik a Dél-Kínából érkezőket. És ugyanez elmondható fordítva is.

Érdekes továbbá, hogy sok kínai maffia tag cserediákként érkezett jó néhány évvel azelőtt Japánba mielőtt az alvilágba lépett volna. Vannak köztük olyanok, akik doktoranduszok voltak illetve doktori diplomával is rendelkeznek. Sokan vannak, akik önköltségünkön érkeznek Japánba tanulás céljából és az iskolába járás közben gyárakban dolgoznak vagy menzákon mosogatnak. Az így megkeresett pénz nagyrészét gyakran hazaküldik családjaiknak, viszont egy idő után a nehéz munkától elmegy a kedvük és inkább a könnyebb pénzkereseti lehetőségek felé fordulnak. Foglalkoznak például prostitúcióval, lopással, kábítószer kereskedelemmel szerencsejátékkal és minden mással.

A szerencsejátéknak egy különös formáját űzik.

Ez úgy néz ki, hogy először a játékterembe belép tíz kínai maffia tag. 8-an körülállják a játékgépet. Míg kettő játékot színlel a többiek eltakarják a biztonsági kamerákat. Ezalatt egy felnyitja a játékgépet és nagyjából egy perc alatt megbabrálja az eszközt úgy, hogy az érmék kiáramlását állító memóriaegységet kicseréli. Az ehhez értő egyén a bűncselekmény elkövetése előtt megkapja játéktermekben használt játékgép másolatát és otthon sokat gyakorol rajta. A további gyakorlás céljából a kiszerelt memóriaegységeket eladják a Malajziaiaknak. Ebből is látszik, hogy az alvilági szereplők szorosan együttműködnek egymással. Ugyanakkor az is igaz, hogy teljes bizalom még az azonos városból származó között sem alakult ki. 100%-ban csak azok bíznak meg egymásban akik rokonok.

Japánban élő külföldieket viszont sok minden összeköt. Elsősorban a közös lakóhely, illetve a munkakörülmények majd az ezektől való elválás, az alvilágba való belépés, az egymás kölcsönös megsegítése, csoportba tömörülés végül pedig a csoportosan elkövetett bűncselekményeket lehet itt megemlíteni.

A memóriaegységeket Japánban nem csak kínaiak hanem japánok is ki tudják cserélni. A megfelelő összeg megfizetése mellett átállítják nekünk a nyerőgépet, majd szabad a játék. Természetesen egy hozzá nem értő ember számára a gép ugyanolyan működést mutat. A nyerőgép megbabrálása nagyjából egy hét után derül ki a személyzet számára. Ezalatt az idő alatt több száz ezer yent is maguknak tudhatnak a bűnözők.

A nyerőgépeket más módon is meg tudják piszkálni. A gépeket, például a golyó kilövési rátájára gyengeáramú elektromos hullámokkal hatván, illetve az elektromos hálózat felborításával is magukévá tudják tenni a kínai maffia tagok.

1993 őszén a kínaiak, illetve Malajziaiak másztak be a játéktermekben lévő vécé mennyezetébe, megvárták a hely zárását, majd kicserélték az alaplapokat, illetve a memória egységeket. Számtalan ilyen esetről számolt be a rendőrség Tokióban illetve Kóbéban is. Saitamában gyengeáramú elektromágneses hullámokkal próbálták meg a kínaiak átállítani a gépeket. Ennek megelőzése érdekében a japánok kitiltották őket a játéktermekből.

A kínaiak van, hogy összetűzésbe kerülnek a japán maffiával is.

Ez történt 1993 nyarán egy tokiói játékteremben, ahol észrevették, hogy az egyik kínai pókerezés közben csal.

A játékterem tulajdonosa a japán maffiának nem kis védelmi pénzt fizetett megelőzően, így azok rendelkezésre álltak neki. A yakuza 10 emberrel érkezett a helyszínre, de a kínaiak 70 bandatagot mozgósítottak és nem engedték be a yakuza tagokat a játékterembe.

A yakuza, erre való válaszként pisztolyt rántott és fenyegetőzött. Azonban nem cselekedtek és ettől a játékterem tulajdonosa nagyon berezelt. 350 000 yent ajánlott a kínaiaknak ha távoznak.

Ők úgy gondolták, hogy ilyen aprópénzzel nem lehet őket lekenyerezni és a japánok szeme láttára háromszor lábon szúrták a játékterem tulajdonosát.

Erre a yakuza visszavonult a helyszínről és a játékterem tulajdonos a védelmi pénzt inkább a kínaiaknak kezdte el fizetni a japánok pedig jobbnak tartották ha összebarátkoznak a kínai maffiával.

Ezek a kínai emberek nagyon szegény háttérből érkeznek, pénzt keresni Japánba. Mindenáron pénzre van szükségük és az életüknek sokkal kevesebb az értéke, mint egy fejlett országban. Úgy tartják hogy 700 000 yenért akár embert is képesek ölni. Ehhez képest a japán maffia több, mint 100 millió yent számít fel egy ilyen akcióér. Ilyen körülmények mellett bármiféle balhé van, a kínaiak előnyben vannak.

Japánban a kínaiak mellett megjelent a thai maffia is.

1993-ban Tokió több, mint 10 helyszínén, Shindzsukuben és Ikebukuroban üzemeltetett a thai maffia illegális bordélyházakat illetve kaszinókat.

Japánban a mai napig nem könnyű külföldiként ingatlan bérelni és ez különösen igaz a Délkelet-Ázsiából érkező bevándorlókra.

Akkor természetesen még nehezebb a helyzet, ha valaki illegális bordélyházat, illetve játék termet szeretne üzemeltetni.

Ilyenkor lép a képbe a japán maffia, aki borsos közbenjárási díjért cserében elintézi az illegális tevékenység folytatására biztosítandó ingatlant. A japán maffia sokáig tagadta a kínai maffiával való együttműködést, hiszen mivel a kínaiak nem tudtak jól megtanulni japánul, a bandatagok keveset mozogtak azonos területen.

Azonban ha belevetjük magunkat a Tokió éjszakába, eljuthatunk Tokió olyan negyedeibe is, ahol este szinte csak kínai szót hallunk. Az utcán álldogáló lányok között sok a Dél-Kínából érkezett munkás, de megfordulnak köztük malájok is, illetve kínaival tudó thai lányok is.

Tokióban meglehetősen sok éjszakai vendéglátóipari egységet üzemeltetnek a kínaiak, amelyekben szívesen látják a japán férfiakat is.

Ezekre a helyekre Sanghajból, Dalianből, Hongkongból illetve Malajziából érkeznek a lányok, akik a vendégekkel együtt italoznak, énekelnek. A férfi vendég természetesen, amennyiben pénztárcája engedi, elviheti a hölgyet egy közeli hotelbe, ahol extra szolgáltatásokat vehet igénybe. Ezek a lányok valamilyen szinten beszélnek japánul bár élvezetes társalgásról azért nem beszélgethetünk. Abban az esetben, ha a lány túlórázni szeretne a férfinak 10-20 000 yent kell fizetnie a helynek, ami még mindig sokkal olcsóbb mint egy japán vagy koreai klub.

A Japánban már régóta jelenlévő maffia az újonnan érkező munkásokat szépen fokozatosan neveli bele az alvilágba.

Először szerencsejátékkal, majd különböző illegális szerekkel ismerkedtetik meg őket.

Tokióban főleg a sanghaji maffia tevékenykedik. Shindzsukuben, Ikebukuroban sok az olyan Fujianből érkezett kínai munkás is, akik illegálisan érkeztek az országba és még írni, olvasni sem tudnak. Őket általában építkezéseken, menzákon dolgoztatják. A shanghaiak általában jóval értelmesebbek, ők bordélyházakat, illetve éjszakai lebujokat üzemeltetnek.

Ezeken a helyeken más anyagokhoz is hozzájuttatják finom ételek és italok mellett a vendégeket. Miközben a thai, illetve maláj származású lányok által nyújtott szolgáltatásokat is kínálnak. Az éjszakai lebujokban ugyan ritkán találni illegális szereket, viszont egy telefonhívás segítségével a kuncsaft könnyen, szinte bármilyen tiltólistás szerhez hozzájuthat.

1992-től kezdve megjelentek az irániak is akik előszeretettel kábítószereztek Tokió utcáin. Sétálás közben tették ezt dohányukba kevervén az illegális anyagot.

Elég világos tehát, hogy a Tokióban működő maffiahálózat, kínai, iráni emberekből, thai, illetve maláj lányokból és további országokból érkező emberek szövetségéből áll. Közöttük legnépesebb számban jelenlévők a kínaiak.



Hozzászólások (0)


Érdekes bejegyzéseink

Scroll to Top